Bírósági ítéletek, magyarázatok

Kénytelen vagyok a bírósági ítéletekkel is foglalkozni. Persze mindig kérem a mesterséges intelligencia segítségét:

A Kúria nagy nehezen meghozta az EUB C-630/23. sz. ítélettel kapcsolatos, 10/2025 sz. jogegységi  határozatát:

ITT OLVASHATOD.

Ez pedig a különvélemények összefoglalója:

Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin bíró eltérő véleményt fogalmazott meg a jogegységi határozatban foglaltakkal kapcsolatban, ami az árfolyamkockázatot tartalmazó, tisztességtelennek ítélt devizahitelek jogkövetkezményeiről szól.


 

Miről szól a vita?

 

A vita arról szól, hogy egy tisztességtelen szerződés (pl. devizahitel, ahol nem volt rendes tájékoztatás az árfolyamkockázatról) esetén milyen módon lehet rendezni a felek közötti helyzetet. A Kúria (magyar legfelsőbb bíróság) többségi határozata szerint a magyar jog szerinti „hatályossá nyilvánítás” jogkövetkezménye alkalmazható, ami azt jelenti, hogy a szerződés utólag, a bíróság által meghatározott módon érvényesnek tekinthető, kivéve, ha a fogyasztó kifejezetten mást kér.

Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin bíró ezzel nem ért egyet, szerinte az Európai Unió Bíróságának (EUB) egy korábbi ítélete (C-630/23. számú) alapján sem az „érvényessé nyilvánítás”, sem a „hatályossá nyilvánítás” nem alkalmazható jogkövetkezményként.


 

Miért nem ért egyet a bíró?

 

  1. Az EUB ítéletének félreértelmezése:
    • A bíró szerint az EUB C-630/23. számú ítélete egyértelműen kimondta, hogy sem az érvényessé, sem a hatályossá nyilvánítás nem alkalmazható, mert ezekkel a bíróság lényegében „átalakítaná” a szerződést. Az uniós jog szerint viszont a tisztességtelen feltétel miatt érvénytelen szerződés esetén az a cél, hogy a fogyasztó ugyanabba a helyzetbe kerüljön, mint amiben akkor lett volna, ha meg sem köti a tisztességtelen szerződést.
    • A magyar jog szerinti hatályossá nyilvánítás lényege éppen az, hogy a bíróság rendezi a felek viszonyát a jövőre nézve, elszámolva az eddigi teljesítéseket. A bíró szerint ez a fajta „jogalakítás” ellentétes az EUB elvárásaival.
  2. A fogyasztó akaratának kérdése:
    • A többségi határozat szerint a fogyasztó maga is választhatja az uniós joggal nem egyező jogkövetkezményt, például az érvényessé nyilvánítást.
    • Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin szerint az EUB ítéletéből nem következik, hogy a fogyasztó ilyen választási lehetőséggel élhetne. A bíróságnak kötelezően azt a jogkövetkezményt kell alkalmaznia, ami az uniós joggal összhangban van, és ami a fogyasztót a „nulla ponthoz” (mintha sosem kötötte volna meg a szerződést) juttatja.
    • A fogyasztó akaratát csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a bíróság előzetesen alaposan tájékoztatta őt a lehetséges következményekről. Ezt követően a fogyasztó eldöntheti, hogy egyáltalán hivatkozik-e a szerződési feltétel tisztességtelenségére, vagy lemond az uniós jog által biztosított védelemről. De ha hivatkozik rá, akkor a bíróságnak az uniós joggal összhangban lévő, „visszaállító” jogkövetkezményt kell alkalmaznia, függetlenül attól, hogy a fogyasztó esetleg egy másikat (pl. érvényessé nyilvánítást) kért.

 

Mi a javasolt megoldás a bíró szerint?

 

A bíró három lehetséges megoldást lát, ha a C-630/23. számú ítéletet végre akarják hajtani:

  1. Új jogszabály alkotása: Létre kell hozni egy olyan speciális jogkövetkezményt, ami megfelel az EUB ítéletében leírtaknak (azaz a fogyasztót visszaállítja a szerződéskötés előtti helyzetbe).
  2. A bírói gyakorlat módosítása: Ha nincs új jogszabály, a bírói gyakorlatnak kell úgy értelmeznie a meglévő magyar jogszabályokat, hogy azok megfeleljenek az EUB által elvárt „helyreállító” hatásnak, anélkül, hogy ez jogszabályba ütközne. Ezt a bíró „speciális restitúciós igénynek” nevezi, ami alapvetően a pénzek kölcsönös visszafizetését jelentené, kamatfizetési kötelezettséggel a felszólítástól, és szankciós céllal kizárva a hitel használatáért járó ellentételezést (például használati díjat).
  3. Kártérítési felelősség: Ennek hiányában a jogsérelmeket kártérítési szabályok alkalmazásával lehet orvosolni.

Összefoglalva, Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin bíró álláspontja szerint az árfolyamkockázat miatti tisztességtelen szerződések esetén a Kúria többségi döntése nem felel meg az uniós jognak, mert az EUB ítélete alapján a magyar jog szerinti „hatályossá nyilvánítás” sem alkalmazható. A cél a fogyasztó eredeti helyzetének visszaállítása, és a fogyasztó nem választhat olyan jogkövetkezményt, ami ellentétes az uniós jog céljaival. A bíró új jogi megoldásokat javasol a helyzet rendezésére.

 

ÉS

Dr. Tóth Kincső bíró különvéleménye

 

A bírói különvélemény szerint a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa (JPT) nem a jogegységesítésre kapott felhatalmazásával élt, hanem jogfejlesztést hajtott végre, sértve ezzel a Pp. és a Bszi. vonatkozó rendelkezéseit.

 

1. Az Alapügy és az EUB Döntés

 

  • Tárgy: Deviza alapú lízingszerződés árfolyamkockázati rendelkezésének tisztességtelensége miatti érvénytelenségi jogkövetkezmény.
  • Előzmény: Az indítványozó Kúria tanács (P.VI.) előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az EUMSZ 267. cikke alapján az Európai Unió Bíróságánál (EUB).
  • EUB Ítélet: A C-630/23. számú ügyben 2025. április 30-án hozott ítéletben válaszolták meg a jogkövetkezményre vonatkozó kérdéseket.

 

2. A Különvélemény Fő Érvei a JPT Hatáskörével Kapcsolatban

 

Érv Tartalom
Hatáskör túllépés A JPT határozatának fejrésze szerint is „az Európai Unió Bírósága C-630/23. számú ítéletének értelmezéséről” szólt. A bíró szerint a JPT túllépte hatáskörét azzal, hogy közvetlenül az EUB ítéletét értelmezte.
Törvényes Bíró elve A Bszi. 8. § szerint a Kúria P.VI. tanácsa a törvényes bíró. Az EUB ítélete elsősorban a kezdeményező, ítélkező tanácsra kötelező, így nekik kellett volna először értelmezniük a C-630/23. számú döntést.
Jogegységesítés vs. Jogfejlesztés A Kúria alkotmányos feladata a már meglévő joggyakorlat egységesítése. Mivel az EUB ítélete kapcsán még nem volt kialakult (eltérő) joggyakorlat a Kúria tanácsai között, a JPT nem a jogegységesítés, hanem a jövőben követendő gyakorlat elsőként való meghatározása (azaz jogfejlesztés) céljából járt el. Erre a Bszi. 32. § (1) bekezdése értelmében nem volt felhatalmazása.
A JPT Megengedett Feladata A JPT kizárólag annyit tehetett volna meg, hogy engedélyt ad az ítélkező tanácsnak az eltérésre a korábban közzétett, a C-630/23. számú ítéletnek ellentmondó (vagy azzal nem azonos tartalmú) referenciahatározatoktól (pl. Gfv.30.205/2023/2., Pfv.20.955/2020/19. stb.).