Kénytelen vagyok a bírósági ítéletekkel is foglalkozni. Persze mindig kérem a mesterséges intelligencia segítségét:
ALUL a C-630/23. sz. ítélet magyarázata!!!
A Kúria nagy nehezen meghozta az EUB C-630/23. sz. ítélettel kapcsolatos, 10/2025 sz. jogegységi határozatát:
Ez pedig a különvélemények összefoglalója:
Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin bíró eltérő véleményt fogalmazott meg a jogegységi határozatban foglaltakkal kapcsolatban, ami az árfolyamkockázatot tartalmazó, tisztességtelennek ítélt devizahitelek jogkövetkezményeiről szól.
Miről szól a vita?
A vita arról szól, hogy egy tisztességtelen szerződés (pl. devizahitel, ahol nem volt rendes tájékoztatás az árfolyamkockázatról) esetén milyen módon lehet rendezni a felek közötti helyzetet. A Kúria (magyar legfelsőbb bíróság) többségi határozata szerint a magyar jog szerinti „hatályossá nyilvánítás” jogkövetkezménye alkalmazható, ami azt jelenti, hogy a szerződés utólag, a bíróság által meghatározott módon érvényesnek tekinthető, kivéve, ha a fogyasztó kifejezetten mást kér.
Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin bíró ezzel nem ért egyet, szerinte az Európai Unió Bíróságának (EUB) egy korábbi ítélete (C-630/23. számú) alapján sem az „érvényessé nyilvánítás”, sem a „hatályossá nyilvánítás” nem alkalmazható jogkövetkezményként.
Miért nem ért egyet a bíró?
- Az EUB ítéletének félreértelmezése:
- A bíró szerint az EUB C-630/23. számú ítélete egyértelműen kimondta, hogy sem az érvényessé, sem a hatályossá nyilvánítás nem alkalmazható, mert ezekkel a bíróság lényegében „átalakítaná” a szerződést. Az uniós jog szerint viszont a tisztességtelen feltétel miatt érvénytelen szerződés esetén az a cél, hogy a fogyasztó ugyanabba a helyzetbe kerüljön, mint amiben akkor lett volna, ha meg sem köti a tisztességtelen szerződést.
- A magyar jog szerinti hatályossá nyilvánítás lényege éppen az, hogy a bíróság rendezi a felek viszonyát a jövőre nézve, elszámolva az eddigi teljesítéseket. A bíró szerint ez a fajta „jogalakítás” ellentétes az EUB elvárásaival.
- A fogyasztó akaratának kérdése:
- A többségi határozat szerint a fogyasztó maga is választhatja az uniós joggal nem egyező jogkövetkezményt, például az érvényessé nyilvánítást.
- Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin szerint az EUB ítéletéből nem következik, hogy a fogyasztó ilyen választási lehetőséggel élhetne. A bíróságnak kötelezően azt a jogkövetkezményt kell alkalmaznia, ami az uniós joggal összhangban van, és ami a fogyasztót a „nulla ponthoz” (mintha sosem kötötte volna meg a szerződést) juttatja.
- A fogyasztó akaratát csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a bíróság előzetesen alaposan tájékoztatta őt a lehetséges következményekről. Ezt követően a fogyasztó eldöntheti, hogy egyáltalán hivatkozik-e a szerződési feltétel tisztességtelenségére, vagy lemond az uniós jog által biztosított védelemről. De ha hivatkozik rá, akkor a bíróságnak az uniós joggal összhangban lévő, „visszaállító” jogkövetkezményt kell alkalmaznia, függetlenül attól, hogy a fogyasztó esetleg egy másikat (pl. érvényessé nyilvánítást) kért.
Mi a javasolt megoldás a bíró szerint?
A bíró három lehetséges megoldást lát, ha a C-630/23. számú ítéletet végre akarják hajtani:
- Új jogszabály alkotása: Létre kell hozni egy olyan speciális jogkövetkezményt, ami megfelel az EUB ítéletében leírtaknak (azaz a fogyasztót visszaállítja a szerződéskötés előtti helyzetbe).
- A bírói gyakorlat módosítása: Ha nincs új jogszabály, a bírói gyakorlatnak kell úgy értelmeznie a meglévő magyar jogszabályokat, hogy azok megfeleljenek az EUB által elvárt „helyreállító” hatásnak, anélkül, hogy ez jogszabályba ütközne. Ezt a bíró „speciális restitúciós igénynek” nevezi, ami alapvetően a pénzek kölcsönös visszafizetését jelentené, kamatfizetési kötelezettséggel a felszólítástól, és szankciós céllal kizárva a hitel használatáért járó ellentételezést (például használati díjat).
- Kártérítési felelősség: Ennek hiányában a jogsérelmeket kártérítési szabályok alkalmazásával lehet orvosolni.
Összefoglalva, Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin bíró álláspontja szerint az árfolyamkockázat miatti tisztességtelen szerződések esetén a Kúria többségi döntése nem felel meg az uniós jognak, mert az EUB ítélete alapján a magyar jog szerinti „hatályossá nyilvánítás” sem alkalmazható. A cél a fogyasztó eredeti helyzetének visszaállítása, és a fogyasztó nem választhat olyan jogkövetkezményt, ami ellentétes az uniós jog céljaival. A bíró új jogi megoldásokat javasol a helyzet rendezésére.
ÉS
Dr. Tóth Kincső bíró különvéleménye
A bírói különvélemény szerint a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa (JPT) nem a jogegységesítésre kapott felhatalmazásával élt, hanem jogfejlesztést hajtott végre, sértve ezzel a Pp. és a Bszi. vonatkozó rendelkezéseit.
1. Az Alapügy és az EUB Döntés
- Tárgy: Deviza alapú lízingszerződés árfolyamkockázati rendelkezésének tisztességtelensége miatti érvénytelenségi jogkövetkezmény.
- Előzmény: Az indítványozó Kúria tanács (P.VI.) előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az EUMSZ 267. cikke alapján az Európai Unió Bíróságánál (EUB).
- EUB Ítélet: A C-630/23. számú ügyben 2025. április 30-án hozott ítéletben válaszolták meg a jogkövetkezményre vonatkozó kérdéseket.
2. A Különvélemény Fő Érvei a JPT Hatáskörével Kapcsolatban
| Érv | Tartalom |
| Hatáskör túllépés | A JPT határozatának fejrésze szerint is „az Európai Unió Bírósága C-630/23. számú ítéletének értelmezéséről” szólt. A bíró szerint a JPT túllépte hatáskörét azzal, hogy közvetlenül az EUB ítéletét értelmezte. |
| Törvényes Bíró elve | A Bszi. 8. § szerint a Kúria P.VI. tanácsa a törvényes bíró. Az EUB ítélete elsősorban a kezdeményező, ítélkező tanácsra kötelező, így nekik kellett volna először értelmezniük a C-630/23. számú döntést. |
| Jogegységesítés vs. Jogfejlesztés | A Kúria alkotmányos feladata a már meglévő joggyakorlat egységesítése. Mivel az EUB ítélete kapcsán még nem volt kialakult (eltérő) joggyakorlat a Kúria tanácsai között, a JPT nem a jogegységesítés, hanem a jövőben követendő gyakorlat elsőként való meghatározása (azaz jogfejlesztés) céljából járt el. Erre a Bszi. 32. § (1) bekezdése értelmében nem volt felhatalmazása. |
| A JPT Megengedett Feladata | A JPT kizárólag annyit tehetett volna meg, hogy engedélyt ad az ítélkező tanácsnak az eltérésre a korábban közzétett, a C-630/23. számú ítéletnek ellentmondó (vagy azzal nem azonos tartalmú) referenciahatározatoktól (pl. Gfv.30.205/2023/2., Pfv.20.955/2020/19. stb.). |
És az EUB C-630/23. sz ítélet magyarázata a semmisségről és a DH törvényekről
Az egész Ítéletet itt olvashatod
És itt az összefoglaló:
📝 Összefoglaló
⚖️ A Tisztességtelen Feltételek Nélküli Szerződés Fennmaradása
A dokumentum a 93/13/EGK irányelv 6. cikk (1) bekezdésének értelmezésén alapszik, amely a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozik.
1. A Tisztességtelen Kikötés Hatása és Célja (42–48. pont)
-
Fogyasztó védelme: Az irányelv egy kógens (eltérést nem engedő, kötelező érvényű) rendelkezés, ami helyreállítja a szerződő felek közötti valódi egyensúlyt a fogyasztó hátrányos helyzetének ellensúlyozására.
-
A kikötés semmis: A tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, azokat úgy kell tekinteni, mintha nem is léteztek volna, kivéve, ha a fogyasztó ellenzi a mellőzését.
-
Helyreállítás és Visszatartó Hatás: A tisztességtelenség megállapításának az kell, hogy legyen a következménye, hogy a fogyasztó azon jogi és ténybeli helyzetbe kerüljön, mint ha a kikötés nem is lett volna a szerződésben. Ez főszabály szerint visszatérítési kötelezettséget eredményez a szolgáltatóra nézve a jogalap nélkül megszerzett előnyök után, ami a szükséges visszatartó hatást biztosítja.
2. A Szerződés Fennmaradásának Lehetősége és Korlátai (52–67. pont)
A főszabály az, hogy a szerződés fennmaradhat a tisztességtelen feltételek elhagyásával („a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető”), de ennek szigorú korlátai vannak.
-
Főszabály: Csak mellőzés: A szerződés főszabály szerint csak annyiban módosulhat, hogy a tisztességtelen kikötéseket elhagyják belőle.
-
A Tartalom Módosítása TILOS (56–57. pont): A nemzeti bíróság nem jogosult a tisztességtelen feltétel tartalmának módosítására (pl. a pénznem megváltoztatásával), mert ez:
-
Megszüntetné a visszatartó hatást, mivel a szolgáltatók továbbra is alkalmaznának tisztességtelen feltételeket, tudva, hogy a bíróság úgyis „megmenti” a szerződést a javukra.
-
A magyar szabályozás problémája (49-50., 66–67. pont): A magyar jog által alkalmazott megoldás (devizaátváltási mechanizmus, amely a bankra hárítja az árfolyamkockázatot) a Bíróság szerint a kikötés módosítását jelenti. Emiatt nem állapítható meg, hogy a szerződés a tisztességtelen feltétel kihagyásával is teljesíthető lenne.
-
-
A Szerződés Elsődleges Tárgya (63. pont): Ha egy tisztességtelen kikötés (pl. az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötés a devizahitelek esetében) meghatározza a szerződés elsődleges tárgyát, és annak megszüntetése az egész szerződés érvénytelenségét vonná maga után, akkor a szerződés fennmaradása jogilag nem lehetséges.
3. Szerződésmentés a Fogyasztó Védelmében (68–70. pont)
-
Kivétel a módosítás tilalma alól: A bíróság csak akkor helyettesítheti a tisztességtelen kikötést a nemzeti jog diszpozitív (eltérést engedő) rendelkezésével, ha a szerződés teljes semmissége a fogyasztóra nézve különösen káros következményekkel járna, és ezáltal büntetné őt.
-
Fogyasztói szándék a döntő: Ennek megítélésekor a fogyasztó kinyilvánított szándéka döntő (69. pont). Ha a fogyasztó egyértelműen a teljes semmisségre vonatkozó kívánságát fejezi ki, akkor nem állapítható meg a „különösen káros következmény” feltétele, így a bíróság nem helyettesítheti a kikötést (70. pont).
4. A Következmény: Teljes Helyreállítás (74–79. pont)
Ha a szerződés a tisztességtelen kikötések kihagyásával nem teljesíthető (érvénytelenné válik), az uniós jog a következményeket illetően a teljes helyreállítást írja elő:
-
Fogyasztó joga: A fogyasztónak visszajár az összes havi törlesztőrészlet és költség, plusz a törvényes késedelmi kamatok (teljes egészében, nem csak az árfolyamkockázat alapján kapott összegek).
-
Bank kötelezettsége: A bank a vagyontárgy visszaszolgáltatásán (vagy értékének visszafizetésén) túl nem jogosult semmilyen ellentételezésre (pl. díjazás a használatért), mivel ez aláásná a visszatartó hatást.
Ez az egész a bíróságok arra való kötelezettségéhez vezet, hogy a nemzeti jogot az uniós joggal összhangban állóan értelmezzék, még akkor is, ha ez a korábbi ítélkezési gyakorlat megváltoztatását vagy a jog contra legem (törvénnyel ellentétes) értelmezésének szükségességét veti fel.