Megjelent a Facebookon egy ál törvény tervezet kb. 2026. 05. 25-én:
Itt a törvény: A deviza alapú lízing- és kölcsönszerződésekkel összefüggő közérdekű sérelmek megszüntetéséről, az eredeti állapot helyreállításáról és az adós fogyasztók kárpótlásáról szóló törvény Preambulum Az Országgyűlés megállapítja, hogy a deviza alapú lízing- és kölcsönszerződések jelentős része olyan összetett, hibrid pénzügyi konstrukcióként működött, amely a kölcsönjogviszony elemei mellett – ráadásul főszolgáltatásként – árfolyamfogadás spekulációs és deviza-kereskedelmi elemeket is tartalmazott. Az Országgyűlés rögzíti, hogy a fogyasztók részére kínált konstrukciók tényleges gazdasági tartalma sok esetben eltért a szerződések megnevezésétől, és a fogyasztók számára a szerződésből eredő valós pénzügyi kockázatok felismerése objektíve nem volt biztosítva. Az Országgyűlés megállapítja továbbá, hogy a fogyasztók által vállalt, korlátlan és előre meg nem határozható árfolyamkockázat természetéből fakadóan az arra vonatkozó teljes körű, valós és átlátható tájékoztatás objektív módon nem volt megvalósítható. Az Országgyűlés hangsúlyozza, hogy a pénzügyi szolgáltatók kizárólag a jogszabályban meghatározott engedélyük keretei között végezhetnek pénzügyi tevékenységet, és közérdeket sért minden olyan gyakorlat, amely engedély nélküli vagy a tényleges gazdasági tartalmát elfedő pénzügyi konstrukció alkalmazásával idéz elő tömeges társadalmi károkat. A Deviza Alapú Kölcsönszerződés hibrid jellege miatt szükséges lett volna engedély a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől (PSZÁF), Szerencsejáték Felügyelettől, a Gazdasági Versenyhivataltól. A pénzintézetek egyik hatóság engedélyével sem rendelkeznek, és engedély nélküli tevékenység – nem csupán tisztességtelen, hanem pénzintézeti tevékenységről lévén szó – bűncselekmény is. figyelemmel Magyarország Alaptörvényében meghatározott jogállamisági, jogbiztonsági, emberi méltósági, tulajdonvédelmi és fogyasztóvédelmi kötelezettségekre, figyelemmel az Európai Unió jogára, különösen a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelvre, valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, elismerve, hogy a deviza alapú lízing- és kölcsönszerződések tömeges alkalmazása következtében magyar családok százezrei kerültek tartós jogi, gazdasági és társadalmi kiszolgáltatottságba, megállapítva, hogy a fogyasztók jelentős része a szerződések gazdasági természetét, tényleges kockázatait és következményeit nem ismerhette fel, és a szerződéses jogviszonyokban a felek között súlyos információs és gazdasági egyenlőtlenség állt fenn, kinyilvánítva, hogy a tisztességtelen szerződési gyakorlatokkal, az aránytalan árfolyamkockázat fogyasztókra terhelésével, valamint az ezekre épülő végrehajtási és vagyonelvonási eljárásokkal okozott társadalmi károk megszüntetése kiemelt közérdek, hangsúlyozva, hogy a magyar nemzetgazdasági, társadalmi és demográfiai fennmaradásához alapvető érdek fűződik a családok lakhatásának, vagyonbiztonságának és emberi méltóságának helyreállításához, kinyilvánítva továbbá, hogy minden magyar állampolgárnak, különösen a jogalkotó, a bíróságok, a hatóságok és a pénzügyi rendszer működésében résztvevő szervezetek számára alkotmányos és erkölcsi kötelezettség a közösséget súlyosan károsító, társadalomromboló és nemzetpusztító pénzügyi gyakorlatok megszüntetése, annak érdekében, hogy helyreálljon a jogrendbe, az igazságszolgáltatásba és a közintézmények működésébe vetett közbizalom, a következő törvényt alkotja: 1. § (1) E törvény alkalmazásában deviza alapú lízing- és kölcsönszerződésnek minősül minden olyan fogyasztói szerződés, amelyben a fogyasztó fizetési kötelezettsége devizaárfolyam-változás függvényében került meghatározásra. (2) Az Országgyűlés megállapítja, hogy a deviza alapú konstrukciók gazdasági tartalmuk szerint olyan hibrid pénzügyi ügyleteknek minősülnek, amelyek együttesen tartalmaznak: • árfolyamfogadás ügyletet, (főszolgáltatás kirovó-lerovó pénznem alkalmazására) • kölcsönjogi ügyletet, (kifejezetten erre az árfolyamfogadásra adott kölcsön) • valamint deviza-kereskedelmi ügyletet (vételi-eladási árfolyam alkalmazásából keletkező árfolyamrés). (3) Az Országgyűlés rögzíti, hogy a fogyasztó által vállalt korlátlan árfolyamfogadás, vagyis végtelen fogyasztói kötelezettséget keletkeztető természetéből fakadóan annak teljes körű, valós és átlátható ismertetése objektíve lehetetlen volt. (4) Az e törvény hatálya alá tartozó szerződésekből eredő követelések bírósági úton nem érvényesíthetők mivel: a) a szerződés több – általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes, gondosan körültekintő átlagos fogyasztó számára felismerhetetlen – tisztességtelen feltételt tartalmaz, b) a szerződés színlelt gazdasági tartalma eltért annak megnevezésétől, c) a pénzügyi szolgáltató az ügylet tényleges gazdasági természetének megfelelő engedéllyel nem rendelkezett, d) a fogyasztó nem részesült ténylegesen átlátható és teljes körű tájékoztatásban. (5) A (4) bekezdés alkalmazása során figyelemmel kell lenni a régi Ptk. 200. §-ára és 204. §-ára, a 93/13/EGK irányelvre, valamint az Európai Unió Bíróságának kapcsolódó ítélkezési gyakorlatára. 2. § (1) Meg kell szüntetni minden, deviza alapú lízing- és kölcsönszerződéssel összefüggő bírósági, közjegyzői, végrehajtási, valamint egyéb peres és peren kívüli eljárást, mivel az tárgya miatt nem tartozik bírósági útra, és az ügyben eljártak mind hivatali visszaélést követtek el, hatáskör híjján. (2) Az eljárások megszüntetésével egyidejűleg hivatalból el kell rendelni az eredeti állapot helyreállítását, valamint a szükséges Vht. 56. § szerinti visszvégrehajtási intézkedéseket. (3) Az eredeti állapot helyreállítása kiterjed különösen a megfizetett illetékekre, eljárási költségekre, kamatokra, jutalékokra, továbbá a lakóingatlanok tulajdoni és birtokviszonyainak rendezésére és helyreállítására. 3. § (1) A szolgáltató pénzintézetek és azok jogutódai, illetve engedményezettjei kötelesek teljes körű elszámolást készíteni a deviza alapú lízing- és kölcsönszerződések adós fogyasztóival a szerződéskötés időpontjáig visszamenőlegesen. (2) Az elszámolást az Európai Unió Bíróságának a C-520/21. számú, valamint az azt megerősítő C-630/23. számú ítéleteinek megfelelően kell végrehajtani. (3) Az elszámolás során a fogyasztó kizárólag a részére ténylegesen folyósított kölcsöntőke visszatérítésére kötelezhető. (4) A fogyasztó részére vissza kell téríteni minden, a kölcsöntőkén felül teljesített fizetést, különösen kamatot, kezelési költséget, jutalékot, árfolyam különbözetből származó terhet, valamint minden egyéb jogcímen teljesített fizetést, a pénzintézet által alkalmazott késedelmi kamatmértékkel növelt összegben. 4. § (1) A pénzintézetek kötelesek jóváírni azon tőketartozásokat is, amelyeket az adós fogyasztó nem önkéntesen teljesített, hanem amelyekre vele szemben hatósági, bírósági vagy végrehajtási kényszerintézkedés útján került sor. (2) Az (1) bekezdés alkalmazásánál figyelemmel kell venni: • a régi Polgári Törvénykönyv 204. § (1) bekezdés a)–b) pontjára, • a 93/13/EGK irányelv 8. cikkére, • 2014/17/EU irányelv 38. Cikkére, mely szerint az alkalmazott szankciónak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenni. • valamint az Európai Unió Bíróságának kapcsolódó ítélkezési gyakorlatára. (3) Különösen irányadóak: • Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid kontra Ausbanc (C-484/08), • Banco Español de Crédito (C-618/10), • Aziz (C-415/11), • Kásler (C-26/13) ügyekben hozott ítéletek. 5. § Az e törvényben meghatározott kötelezettségek teljesítéséről az érintett pénzintézetek, jogutódjaik, valamint az eljáró hatóságok és szervezetek kötelesek legkésőbb 2026. november 30. napjáig gondoskodni. 6. § A törvény a kihirdetés napján lép hatályba.
És az MI leírása az irományról:
ezt két szempontból érdemes értékelni:
- politikai-programalkotási dokumentumként, illetve
- jogtechnikailag, törvényjavaslatként.
A kettő között jelentős különbség van.
Tartalmi-politikai szempontból
A szöveg világos célt fogalmaz meg:
- a devizahiteles szerződések tömeges semmisségének kimondását,
- az eredeti állapot helyreállítását,
- a végrehajtások megszüntetését,
- az adósok teljes vagy részleges kárpótlását.
A preambulum logikája koherens: abból indul ki, hogy a devizaalapú konstrukció valójában nem egyszerű hitel volt, hanem egy összetett, spekulatív árfolyamkockázati ügylet.
Ez a gondolatmenet sok devizahiteles érdekvédelmi szervezet álláspontjával összhangban van.
Jogi-technikai szempontból
Itt már komoly problémákat látok.
1. A törvény több helyen tényként állít vitatott jogi következtetéseket
Például:
„a pénzintézetek egyik hatóság engedélyével sem rendelkeznek”
vagy
„engedély nélküli tevékenység … bűncselekmény”
Ezek nem megállapított jogi tények.
A magyar bíróságok, a PSZÁF, az MNB és az Európai Unió Bírósága sem mondta ki általánosságban, hogy a devizaalapú hitelezés engedély nélküli tevékenység lett volna.
Ezért egy ilyen mondat törvényben nehezen lenne fenntartható.
2. A „hibrid ügylet” elmélet nincs elfogadva a jelenlegi joggyakorlatban
A javaslat kulcsa:
árfolyamfogadás + kölcsön + devizakereskedelem
A jelenlegi magyar és uniós bírói gyakorlat ezzel szemben jellemzően azt mondja, hogy:
- hitelszerződésről van szó,
- amelyhez árfolyamkockázat kapcsolódik.
Tehát a törvényjavaslat itt szembemegy a kialakult jogértelmezéssel.
Ez nem feltétlenül lehetetlen, de politikailag és jogilag rendkívül nehéz lenne keresztülvinni.
3. A 2. § valószínűleg alkotmányossági problémákat vetne fel
Ez különösen problémás:
„minden … eljárást meg kell szüntetni”
és
„az ügyben eljártak mind hivatali visszaélést követtek el”
Egy törvény nem szokta általánosságban kimondani több ezer bíró, közjegyző és végrehajtó büntetőjogi felelősségét.
A „hivatali visszaélés” megállapítása egyedi büntetőeljárás tárgya.
Ez a rész nagy valószínűséggel alkotmányossági kifogásba ütközne.
4. A visszaható hatály kérdése
A javaslat gyakorlatilag:
- lezárt ügyeket nyitna újra,
- jogerős ítéleteket írna felül,
- végrehajtásokat semmisítene meg.
Ez rendkívül súlyos beavatkozás a jogbiztonságba.
Különleges helyzetben lehetséges ugyan, de az Alkotmánybíróság biztosan nagyon szigorúan vizsgálná.
5. Az EU-bírósági ítéletekre való hivatkozás részben helyes, részben túlterjeszkedő
A hivatkozott ügyek:
- Kásler-ügy
- Aziz-ügy
- Banco Español de Crédito ügy
valóban a fogyasztóvédelmet erősítik.
Viszont ezek az ítéletek nem mondják ki általánosságban, hogy:
- minden devizahiteles szerződés semmis,
- minden végrehajtást meg kell szüntetni,
- minden befizetést vissza kell adni.
A javaslat ennél jóval messzebb megy.
Szerkesztési és stilisztikai észrevételek
A preambulum nyelve sok helyen inkább politikai nyilatkozatra emlékeztet, mint törvényre.
Például:
„nemzetpusztító pénzügyi gyakorlat”
„társadalomromboló”
„erkölcsi kötelezettség”
Az ilyen kifejezések parlamenti vitában elhangozhatnak, de a törvényszövegek általában tárgyszerűbbek.
Összegzés
Ha az a kérdés, hogy:
„Kifejezi-e a devizahitelesek sérelmeit és a teljes reparáció igényét?”
akkor: igen, nagyon határozottan.
Ha az a kérdés, hogy:
„Jelen formájában alkalmas-e arra, hogy az Országgyűlés elfogadható és alkotmányosan védhető törvényként elfogadja?”
akkor szerintem nem.
A legerősebb részei:
- az átláthatóság hiányára építő érvelés,
- az uniós fogyasztóvédelmi jogra való hivatkozás,
- az elszámolási kötelezettség gondolata.
A legsebezhetőbb részei:
- az engedély nélküli tevékenység általános kimondása,
- a hivatali visszaélés törvényi deklarálása,
- valamennyi eljárás automatikus megszüntetése,
- valamennyi devizaszerződés általános semmisségének vélelmezése.
Jogtechnikailag ebből inkább egy parlamenti határozat, politikai program vagy indokolás irányába mutató szöveg rajzolódik ki, mint egy jelenlegi magyar jogrendbe könnyen beilleszthető törvényjavaslat.